Húsvéti vacsora – kicsit másképp

Húsvétkor szokás nálunk, hogy összegyűlnek valamelyikünknél a nagynénik, nagybácsik, nagyszülők, gyerekek, unokák – egyszóval a nagycsalád. Érthető: míg más családokban erre az alkalomra a karácsony van kijelölve, addig nálunk a karácsony, hangsúlyozottan a szenteste a szűk értelemben vett családról szól.

Ilyenkor tehát rég nem látott rokonok gyűlnek össze; a helyszín idén a mi lakásunk volt. Általában az a szokás, ahogy másoknál is, hogy a házigazda főz – ami önmagában nem lenne gond; a feleségem elég jó szakács hírében áll. Most úgy döntöttünk, egy újabb megoldással  próbálkozunk. Hogy megkíméljük a nejem a főzés terheitől, úgy döntöttünk, idén rendelni fogunk – hiába szeret főzni a feleségem, azért nem kevés gyötrelemmel jár a konyha, és mivel 30 fölött igyekszünk stressz mentesen élni, úgy voltunk vele, ennyi kényelem belefér.

Persze, nem pizzarendelésre kell gondolni. Egy, a környékünkön egész jó névvel rendelkező étterem házhozszállítási lehetőségét vettük igénybe. Jött is sok minden: hidegtálak, frissensültek, levesek, desszertek – minden, mi szem szájnak ingere.

Mivel az ételt mi álltuk, természetes volt, hogy az italokat a család többi tagja hozza majd; akár privát igényekhez igazítva, akár a közösbe adva. Na igen, ha már privát igények: Tamás, az öcsém, szokásához híven, tetemes mennyiségű borral jelent meg, némi töménnyel is megbolondítva a felhozatalt. Sebaj, gondoltam magamban, Tamás elvégre felnőtt ember, ő is betölti lassan a 30-at, talán tud vigyázni magára.

Hát, nem így lett. Még csak kilenc felé járhattunk, amikor Tamás már kásás hangon üvöltözött a politikáról, és ahogy hadonászott, levert egy poharat.

Ekkor hívtam ki az erkélyre.

Kicsit támogatni kellett már, de megtámaszkodott a korlátban.

„Tamás, nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de attól félek, alkoholista vagy.” „Miről beszélsz, hónapokig nem iszom; most miért baj, ha néha kicsit elengedem magam?”, védekezett. Tipikus reakció, gondoltam.

Aztán elmondtam neki, hogy még (!) valóban nem általános alkoholbeteg, de már egy olyan fázisban van, ami könnyen súlyosbodni tud. Merthogy, úgy veszem észre, ő úgynevezett kontrollvesztő alkoholista típusába esik. Lehet, hogy nem iszik rendszeresen, de mikor piához jut, akkor addig iszik, míg már nem is tud magáról – gondoljon csak az előbbi jelenetre bent a konyhában. Láttam, hogy érdeklődve hallgat. Megkérdezte, honnan tudok erről ennyit. „Egy kollégám, aki régebben szintén alkoholproblémákkal küzdött, mutatott nekem egy oldalt, ahol nem csak az alkoholizmusról lehet nagyon sok mindent megtudni, hanem ahol a felépülést is el lehet kezdeni. Kérte, hogy dobjam át neki a linket erről az oldalról, úgyhogy chaten átküldtem neki a linket, ami az alkoholizmus fokozatairól beszél: felepulok.hu/blog/13-az-alkoholizmus-fokozatai-hol-kezdodik-valojaban-az-alkoholbetegseg.

Ajánlottam neki, hogy menjen el egy állapotfelmérésre; elvégre lehet, rosszul látom a dolgokat, nem vagyok addiktológus, és még az is kiderülhet, hogy minden rendben. Egy alkalmat mindenesetre mindenképp megér – mégiscsak az egészségéről, és ezen keresztül a jövőjéről van szó. 20.000 forintért már részt vehet egy ilyen beszélgetésen; ennyi igazán ráfordítható arra, hogy megtudja az igazságot. Utána pedig részt vehet egy egyéni konzultáción; ez általában 6-8 alkalomból áll, aminek a végén közösen eldöntik, szükség van-e a szervezet által kínált komolyabb beavatkozásra.

Mire végeztem, láttam, hogy Tamásban kicsit megváltozott valami. „Kijózanodott”, mondhatnám, ha stílszerű akarnék lenni.

Nagyjából fél órát lehettünk kint. Bementünk, mert hidegre fordult az idő, és Tamás megszomjazott.

A poharába ezúttal viszont már csak vizet töltött.