Férfias beszélgetés a táskákról munka közben

Szeretem az eldugott, csendes kis éttermeket, ahol kedvesek a felszolgálók, és még jót is lehet enni. A házias konyha a gyengém, főleg, ha valami extrával meg van bolondítva. Ez alatt arra gondolok, hogy vannak újító szakácsok, akik ügyesen tudják vegyíteni a különböző kultúrák konyháját. Ezért is adtam arra a fejem, hogy ellátogassak férfi bőr válltáskaminél több ilyen vendéglőbe, hogy később ezekről írhassak, hogy megismerje a nagyközönség is. Vannak bizonyos felkapott helyek, amelyek messze beelőzik a kisebb helyeket népszerűségben, miközben egyáltalán nem biztos, hogy jobbak is.

Így jártam legutóbb is az egyik aprócska belvárosi étteremben, ahová beültem, hogy elkészítsem a legújabb cikkemet. Ilyenkor próbálok minél több dolgot megkóstolni, és kiértékelni, miközben igyekszem megtartani az inkognitómat. Amikor már bent ültem, és vártam az első fogást, az egyik asztalnál ülő régi ismerős észrevett, és nagy lelkesedések közepette odajött hozzám, hogy csatlakoznék-e az ő asztalához. Boldogan igent mondtam, mert egy lehetőséget éreztem ebben, mert így több ételt is meg tudunk kóstolni. Természetesen magammal vittem a válltáskámat is, amibe majdnem egy komplett újságírói, és nyomdai felszerelés van, amit rögtön kiszúrt az ismerős, és megkérdezte, hogy miért van ennyi minden nálam. Sőt, azt is megkérdezte, hogy honnan van a táskám, mert nagyon tetszik neki, és keresgél mostanában férfi bőr válltáskát, mivel eddig aktatáskát használt, de a munkájából adódóan az már nem praktikus. Amióta nem irodában dolgozik – ahogy én sem -, nagyobb jelentőséget kaptak az olyan táskák, amiket magunkon tartva marad két szabad kezünk. Nekem sokszor kell fényképeznem, vagy gyorsan jegyzeteket készítenem, amihez elengedhetetlen, hogy a táskám ne legyen útban. Ráadásul nagyon sok eszköz fér el benne, a kompakt fényképezőgéptől, a hatalmas jegyzettömbökig. Régebben én is előnyben részesítettem az aktatáskákat, mert az olyan elegáns, de az évek alatt bebizonyosodott, hogy számomra nem ideális. Sokkal mobilisabbá tesz egy ilyen nyúzhatóbb darab.

“Az interneten vettem” – mondtam az ismerősnek, aki meglepett arcot vágott. Leginkább azért, mert az volt számára hihetetlen, hogy én úgy vettem valamit, hogy előtte nem fogtam a kezemben, nem néztem meg, illetve nem szagolgattam meg a bőr illatát. Ez utóbbi először viccesnek hatott, de beláttam, hogy van benne valami, hiszen mindannyian ismerjük azt, amikor veszünk egy új holmit, és annak még más az illata. És ez így van jól. Elsősorban azért interneten keresztül rendeltem meg, mert nem volt időm elmenni végigjárni egy csomó üzletet, hiszen így is folyton rohangálok a városban, ha valami rendkívüli esemény van, márpedig abból sosincs hiány. Az éttermek általában megvárnak. A feleségem viszont otthon van a kicsivel, ezért ő át tudta venni a futártól a táskát, sőt segített kiválasztani a megfelelő darabot, mert tudja jól, hogy sokszor hirtelen felindulásból döntök, és már sokszor vásároltam olyat, amit később megbántam. Szerencsére erről igyekszem leszokni, és elég jó úton haladok.

Az ismerős egyébként mérnökként dolgozik, tehát neki is elengedhetetlen, hogy a mérőeszközök, és a jegyzetfüzetei egy táskában legyenek, főleg, ha terepen dolgozik, ahová nem biztos, hogy kocsival be tud menni. Az egész találkozásban az volt a legviccesebb – amin a végén nevettünk is egy jót -, hogy mi férfiak is tudunk táskákról, meg divatról beszélgetni, nem csak a nők. Közben pedig ugyanúgy elfogyasztottunk egy kiváló ebédet, amiről részletes cikk készül a közeljövőben.