Kész átverés só a munkahelyemen

 

A minap szólt a főnököm, hogy hétfőn úgy készüljünk, hogy Budapestre kell mennünk, a cég nagyfőnökével találkozni. Hát gondolhatod, hogy izgultam, vajon mit akar tőlünk?

Az előzmények

Az egyik alosztály vezetőjét elküldték tőlünk. Már régóta kilógott a sorból, csak nem találtak a helyére megfelelő embert. Aztán egyik pillanatról a másikra, jött a hír, hogy azonnali hatállyal, természetesen, a felmondási időt, ha szeretné letöltheti, de felmondtak neki. Értetlenül álltunk a dolgok előtt, olyan hírtelen történt minden.

Másnap éppen mindenki erről beszélt, a reggeli kávé mellett, mikor odajött hozzám, és a barátnőmhöz Zitához a főnök, és közölte, hogy Budapestre kell menni a napokban, szólni fog időben, úgy készüljön. Hát bennem volt a cidri rendesen. Mit akar? Azt is elmondta, hogy bekérte az összes papírunkat, önéletrajzot…mindent. Na ezek után, te nem lettél volna ideges?

Mentem is haza aznap lógó orral, és közöltem a hírt a párommal, hogy szerintem hamarosan másik munka után kell néznem. Azért a mai világban nagyon nehéz munkát találni, és éppen hogy csak egy éve hosszabbították meg a szerződésemet.

Az elkövetkező napok

Olyan lassan telt az idő, hogy csak na. Kínos várakozás, ami felőrli az embert. Hiába próbáltunk másik osztályoktól információt kérni, mintha hírzárlatot rendeltek volna el. Senki nem tudott semmit.

Mit akarhat a nagy főnök tőlem? Aztán az is eszembe jutott, hogy elronthattam valamit, amit nem vetem észre, és biztosan a cégnek sok pénzébe került, így most elküldenek. De akkor miért nem tudok róla?

Ezekkel a kétségbeesett gondolatokkal vártam a hétfőt. Gondolhatod, még ott volt a hétvége is. Persze próbáltam kikapcsolni, és nem erre gondolni, de nem igazán sikerült, a gondolataim, csak az elveszett munkahelyem körül forgott.

Vasárnap délután, még a sógornőm születésnapjára is hivatalosak voltunk. Semennyi kedvem nem volt hozzá, de nem mondhattuk le. Karcsi a párom még mondta is, hogy legalább elterelődnek majd a gondolataim.  Végül tényleg jó volt, az egész család összeült, beszélgettünk, és a munka szóba sem került.

A hét első napja

Hát vasárnap éjszaka túl sokat nem aludtam így reggel mikor a tükörbe néztem, és láttam a karikás szemeimet, gondoltam is magamban, ki akarna egy ilyen alkalmazottat.

Karcsi reggelit készített éppen, kávéval, narancslével, pirítóssal, tojással…kész étel kiállítást rendezett. Ez persze jobb kedvre derített, és igyekeztem nem gondolkodni, ő pedig csak nyugtatott, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak.

A kiadós reggeli után, hogy a karikákat eltüntessem, és a fáradtság nyomait, sminkelni kezdtem. Egész jól sikerült mindent eltüntetni, még én is meglepődtem magamon. A ruha kérdése? Hát sokáig tanakodtam, hogy mit is vegyek fel. Kis kosztümöt, hivatalos ruhát, vagy elég csak egy ing, és egy szoknya?. Végül az utóbbi mellett döntöttem.

9 órára járok dolgozni, 11-re volt tervezve az indulás. Időben el is indultunk. Én a hátsó ülést választottam, így nem muszáj majd beszélgetnem, és el lehetek a gondolataimmal.

A hideg zuhany

Egy hatalmas hotel előtt álltunk meg. Itt volt a végállomás. Kiszálltunk, és elindultunk befelé, a hotel étterme felé. Gondolhatod, a torkom a szívemben dobogott. A főnök közölte velünk, hogy ebédelni fogunk. Néztünk is Zitával értetlenül, hogy mi van? Az asztalunk már készen volt, helyet foglaltunk. Éppen hogy csak leültünk, egy jól öltözött nő, az asztalunk felé haladva közeledett.

József, a mi irodánk vezetője bemutatta nekünk a nagyfőnököt, aki kéretett minket. Itt közölték, hogy aggodalomra semmi ok, csak szeretett volna velünk találkozni, mert nagyon meg van elégedve a munkánkkal. Hát akkora kő esett le a szívemről, hogy elmondani sem tudom.

Nagyon finomat ebédeltünk, és mondanom sem kell, hogy természetesen a számlát nem mi rendeztük. Az ebéd után, egy nagyon finom kellemes kávét kaptunk, amit egy barista készített el számunkra. Kiválaszthattuk,a számunkra megfelelő kávét, amit el szeretnék fogyasztani, ő pedig elkészítette. Igazi kuriózum volt. Egy nagyon minőségi szóróanyagot is kaptunk róla, hogy milyen barista képzések vannak Budapesten. Hát nem is sikerülhetett volna jobban a nap.

Hazafelé a kocsiban, csak egy üzenetet küldtem a páromnak: Kész átverés volt, a munkám megmarad!