Váratlan találkozás

Nemrég a barátnőmmel elmentünk egyik este vacsorázni. Régen találkoztunk már, sok mindent át kellett beszélnünk, meg hát tudod, hogyan van ez, a nőknek mindig van miről beszélgetniük. A kedvenc helyünkre mentünk, ez az a hely, ahova egymás nélkül sosem ülünk be, ez egy íratlan szabály.

Beszélgettünk munkáról, kollégákról, koncertekről, pasikról, új filmekről, zenéről, mindenről, amiről szoktunk. A zenei ízlésünk ugyanolyan, a baráti körünk szinte teljesen megegyezik, a különbség csupán annyi, hogy teljesen más munkakörben mozgunk. De hát már annyira régóta ismerjük egymást, hogy már egymás mozdulataiból is meg tudjuk mondani, hogy a másik éppen mire gondol, vagy mit akar mondani.

Ez történt akkor is, amikor vacsi közben megláttunk egy házaspár, aki éppen a lefoglalt asztalát szerette volna elfoglalni és enni egy jót, miközben a kisbabájukat is hozták magukkal a babakocsiban. Az egyetlen probléma az volt, hogy a kicsi állandóan ordított és sírt és sehogy sem tudták megvigasztalni.

Egymásra is néztünk, hogy vajon mi lehet a baba gondja, hiszen egy olyan kényelmesnek tűnő babakocsiban feküdhetett, hogy még majdnem meg is irigyeltük. Próbálták úgy pozicionálni, tologatni a babakocsit, hogy hátha megtalálják pont azt a pontot, ami a babának a legkényelmesebb. Nem messze ültek tőlünk. A baba egyből meg is pillantott minket, amikor felénk tolták a babakocsit, és egyből elhallgatott. Nagyon csodálkoztam, nem tudtam, hogy mi lehet annyira érdekes rajtunk, hogy rögtön el is felejti, hogy miért sír éppen.

Integetni kezdtünk neki és a szokásos arcvágásokat és hangokat kezdtük el csinálni, mint minden felnőtt, amikor meglát egy cuki kisbabát. Ő nagyon mosolygott és kacarászott, végül szóba is elegyedtünk a szüleivel. Ők sem értették, hogy vajon mi lehet a pici baja, hiszen evett, aludt eleget, rendesen felöltöztették, a babakocsival is minden rendben van, hiszen tök kényelmes és biztonságos a számára. Aztán megfejtettük, hogy valószínűleg csak unatkozott, mert amikor meglátta a mintás nadrágomat, akkor egyből azt kezdte el csodálni és egy mukkot sem szólt. Úgyhogy elég jól elfoglalta magát a pici, nézegette, felmérte a nadrágomat, valószínűleg a minta megtetszett neki rajta.

Kérdeztük a szüleit a babakocsiról, mert nekünk meg pont azon akadt meg a szemünk. Fiatalos, könnyed, stílusos babakocsinak tűnt első látásra, és mint kiderült, közelebbről megnézve is ugyanez a vélemény maradt meg bennünk. Mondták, hogy a babakocsik.hu weboldalon vették, mert az az oldal tetszett nekik a legjobban, a többi mellette szinte el is bújhatna. Nagyon szép babakocsijaik vannak, azt mondták, ráadásul a választék is óriási. Itt mindenki megtalálja azt a babakocsit, ami a számára és a baba számára a legjobb. Az övék például sötét színű volt, egy igazi, helyes kis sportbabakocsiról van szó, ami puha kárpitozású és könnyen kezelhető. A támláját több különböző pozícióba lehet leengedni, így tuti biztos a védelem és a kényelem.

Ugyan egyikünknek sem aktuális a babatéma, szóval éppen elég volt a babakocsiból, számunkra elegendő információt kaptunk. A baba végül addig meditálta a nadrágomat és a mintáját, hogy el is fáradt tőle és kényelmesen el is dőlt aludni. Nagyon cuki volt. Mi jól laktunk, a párocska pedig élvezte az este hátralevő részét addig is, amíg a baba aludt.