Silenus

Motoros kiállításra mentünk

A férjem nagyon szereti a régi dolgokat. Azt azért szerencsésnek találom, hogy nem egy nagy gyűjtőnek mondható, és nincs tele a házunk régi minden féle kacatokkal. Ilyenkor tavasszal, számos találkozó, és kiállítás szerveződik, a motorokat illetően.    Számos lehetőség van rá, ha kedvünk tartja, bárhová elmehetünk. Persze mi nem motorral járunk, egy autónk van, de néha ennek is örülök, hogy fent tudjuk tartani, nem ha még motorunk is lenne. Neked van autód? Nem könnyű a fenntartása igaz?

A lehetőségek

Azért szép számban rendeznek már ilyenkor összejöveteleket. Nálunk is szoktak, a szomszéd városban, egy nagyobb bevásárló központ parkolójában. Az a szerencsésebbik eset, mert akkor nem kell messzire menni. Szeretek kikapcsolódni, azt gondolom, mindenki szeret, jobban mondva csak szeretne, mert sokan nem engedhetik meg maguknak. Azért ahol már vannak gyerekek is, sok minden egyéb dologra kell költeni, nem hogy kirándulásokra. nekünk még nincsen gyerekünk, de nem is tervezzük egyelőre, még van időnk rá, és mind a ketten elég jó munkahellyel rendelkezünk, nem szeretnénk feladni. Jobban mondva, nekem kellene, és én egyelőre, nem szeretném.

A kiállítások, találkozók

Sok érdekes találkozón jártunk már. Ha lehet, akkor nem megyünk nagyon messzire, de egy alkalommal, vagy 200 kilométert utaztunk azért, hogy régi, és új motorokat egyaránt láthassunk. Voltak ott olyan öreg motorok is, és olyan gyönyörű állapotban.

Az újabb motorok számára, még versenyt is rendeztek. Össze lehetett mérni, a motorok erejét tudását.

Még bukósisak tesztek is voltak, még mi is kipróbálhattuk, megnézhettük, és elmagyaráztak mindent, annak ellenére is, hogy nekünk nincs motorunk.

Sok esetben, lehetőség van rá, hogy felülj, és kipróbáld a motort. Emlékszem nekem is volt lehetőségem rá, persze vezetővel együtt. Nekem csak kapaszkodnom kellett, de azt hittem, hogy elvisz a szél.

Jó fej volt az egyik alkalommal, az a srác, akinek kipróbálhattuk a gyorsasági motorját. Én először ódzkodtam tőle, de aztán csak felültem. Persze, sisakot, mindent kaptam. Megbeszéltük a tulajjal, hogy hol kell fognom, a lábamat hová kell tennem?. Még egy jelzést is, ha soknak érzem a sebességet, vagy esetleg rosszul lennék. Mivel még soha nem ültem ekkora motoron, és soha nem mentem akkora várható sebességgel, így mindet megbeszéltünk előre.

Végül nem kellett jeleznem, de 130 –as sebességnél érezte, hogy nem kellene tovább feszíteni a hírt. Hatalmas élmény volt minden esetre kipróbálni magát a motort, a sebességet, és érezni az adneralint is.

Azt gondolom, még számos találkozón részt fogunk venni, vagy kiállításon, és az is lehet, hogy egyszer mi is fogunk vásárolni egy motort magunknak, azén már mi is azzal fogunk ezekre a találkozókra járni.

Nem könnyű az emberekkel foglalkozni

Számos szakma van, ahol emberekkel kell foglalkozni. Persze ez nem minden esetben jó, hiszen tudjuk, hogy vannak nem túl barátságos emberek is.

Sok esetben ha nem a saját vállalkozásunkban dolgozunk, nincs lehetőségünk megválogatni azokat az embereket, akikkel éppen dolgozni szeretnénk.

Az egyik barátunk, személyszállítással foglalkozik. Persze nem az ő cége, nem vállalkozó, hanem egy jól menő cég alkalmazottja. Szereti a munkáját. Ahol most dolgozik, tisztességes, és becsületes hely, de sajnos az évek során, sok rossz tapasztalatot gyűjtött össze.

Számos sztorit mesélt a régi időkből, hogy milyenek is az emberi kapcsolatok. Valami okból kifolyólag, a taxis sok esetben olyan, mint egy pszichológus. Neki mindenki kiönti a lelkét. Vele is sok esetben előfordul, hogy megélt örömöt, vagy éppen bánatot az utasával. Az ő elmondása alapján írok pár esetet.

Hogy egy kedvessel kezdjem, ami nem riaszt el senkit, az egyik alkalommal, egy kismamát szállított. Éppen egy rutin vizsgálatra tartott, de már igen csak a vége felé járt, és nem akart a nagy pocakjával buszra szállni, így taxit rendelt. Mondanom sem kell, hogy a taxiban indultak meg a fájásai és akár mennyire is igyekezett a kórházba, a kocsiban születtek meg a babák. Igen, babák, mert hogy iker kislányoknak adott életet. Szerencséjére, a mentő még odaért, de arra már nem volt lehetőség, hogy átszálljanak abba a kocsiba, így történt, hogy a taxi hátsó ülése lett a nagy eset helyszíne.

Persze nem mindig jó dolgok történnek az emberrel. Ha egy talpig feketében lévő személy, vagy személyek szállnak be a kocsiba, az soha nem jelent semmi jót. Persze az élet ilyen, és ez a sors döntése, így ezzel is meg kell birkóznunk. Van hogy azzal segítünk, ha nem mondunk semmit, de olyan is van, ha csak azzal, hogy meghallgatjuk valakinek a bánatát.

Aztán hogy ismét, egy kedvesebb, mókásabb dolgot említsek, elmondása alapján, az is élmény, mikor az ember gyerekeket szállít. Egyik alkalommal, egy pici kislány utazott az édesanyjával. Folyton kérdezgette. Miért piros az autó? Az mi ott, ez miért ilyen? Amikor pedig ivott, akkor közölte a kislány a barátunkkal, hogy ő is szomjas. Persze az anyukája próbálta csitítani a cserfes kislányt, de ha egy gyerek szeretne valamit, akkor azt meg is tudja. Az édesanya a táskában kutatva gyorsan odaadta az ő innivalóját, hogy csitítsa kissé cserfes kislányát. Ezek z esetek igen csak kedvesek, és emlékezetesek.

Számos alkalom van, amikor az ember nem tudja, hogy hová fog érezni, és kit kell majd vinnie, és persze nincs lehetősége a személyeket megválogatni. A részeg ember senki nem szereti. Persze ő is futott már bele ilyenbe, és takaríttatta ki a kocsit miatta, de nagyon kevés olyan alkalom van, amikor azt mondhatja, hogy most ezt az utast nem viszem el.

Kész átverés só a munkahelyemen

A minap szólt a főnököm, hogy hétfőn úgy készüljünk, hogy Budapestre kell mennünk, a cég nagyfőnökével találkozni. Hát gondolhatod, hogy izgultam, vajon mit akar tőlünk?

Az előzmények

Az egyik alosztály vezetőjét elküldték tőlünk. Már régóta kilógott a sorból, csak nem találtak a helyére megfelelő embert. Aztán egyik pillanatról a másikra, jött a hír, hogy azonnali hatállyal, természetesen, a felmondási időt, ha szeretné letöltheti, de felmondtak neki. Értetlenül álltunk a dolgok előtt, olyan hírtelen történt minden.

Másnap éppen mindenki erről beszélt, a reggeli kávé mellett, mikor odajött hozzám, és a barátnőmhöz Zitához a főnök, és közölte, hogy Budapestre kell menni a napokban, szólni fog időben, úgy készüljön. Hát bennem volt a cidri rendesen. Mit akar? Azt is elmondta, hogy bekérte az összes papírunkat, önéletrajzot…mindent. Na ezek után, te nem lettél volna ideges?

Mentem is haza aznap lógó orral, és közöltem a hírt a párommal, hogy szerintem hamarosan másik munka után kell néznem. Azért a mai világban nagyon nehéz munkát találni, és éppen hogy csak egy éve hosszabbították meg a szerződésemet.

Az elkövetkező napok

Olyan lassan telt az idő, hogy csak na. Kínos várakozás, ami felőrli az embert. Hiába próbáltunk másik osztályoktól információt kérni, mintha hírzárlatot rendeltek volna el. Senki nem tudott semmit.

Mit akarhat a nagy főnök tőlem? Aztán az is eszembe jutott, hogy elronthattam valamit, amit nem vetem észre, és biztosan a cégnek sok pénzébe került, így most elküldenek. De akkor miért nem tudok róla?

Ezekkel a kétségbeesett gondolatokkal vártam a hétfőt. Gondolhatod, még ott volt a hétvége is. Persze próbáltam kikapcsolni, és nem erre gondolni, de nem igazán sikerült, a gondolataim, csak az elveszett munkahelyem körül forgott.

Vasárnap délután, még a sógornőm születésnapjára is hivatalosak voltunk. Semennyi kedvem nem volt hozzá, de nem mondhattuk le. Karcsi a párom még mondta is, hogy legalább elterelődnek majd a gondolataim.  Végül tényleg jó volt, az egész család összeült, beszélgettünk, és a munka szóba sem került.

A hét első napja

Hát vasárnap éjszaka túl sokat nem aludtam így reggel mikor a tükörbe néztem, és láttam a karikás szemeimet, gondoltam is magamban, ki akarna egy ilyen alkalmazottat.

Karcsi reggelit készített éppen, kávéval, narancslével, pirítóssal, tojással…kész étel kiállítást rendezett. Ez persze jobb kedvre derített, és igyekeztem nem gondolkodni, ő pedig csak nyugtatott, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak.

A kiadós reggeli után, hogy a karikákat eltüntessem, és a fáradtság nyomait, sminkelni kezdtem. Egész jól sikerült mindent eltüntetni, még én is meglepődtem magamon. A ruha kérdése? Hát sokáig tanakodtam, hogy mit is vegyek fel. Kis kosztümöt, hivatalos ruhát, vagy elég csak egy ing, és egy szoknya?. Végül az utóbbi mellett döntöttem.

9 órára járok dolgozni, 11-re volt tervezve az indulás. Időben el is indultunk. Én a hátsó ülést választottam, így nem muszáj majd beszélgetnem, és el lehetek a gondolataimmal.

A hideg zuhany

Egy hatalmas hotel előtt álltunk meg. Itt volt a végállomás. Kiszálltunk, és elindultunk befelé, a hotel étterme felé. Gondolhatod, a torkom a szívemben dobogott. A főnök közölte velünk, hogy ebédelni fogunk. Néztünk is Zitával értetlenül, hogy mi van? Az asztalunk már készen volt, helyet foglaltunk. Éppen hogy csak leültünk, egy jól öltözött nő, az asztalunk felé haladva közeledett.

József, a mi irodánk vezetője bemutatta nekünk a nagyfőnököt, aki kéretett minket. Itt közölték, hogy aggodalomra semmi ok, csak szeretett volna velünk találkozni, mert nagyon meg van elégedve a munkánkkal. Hát akkora kő esett le a szívemről, hogy elmondani sem tudom.

Nagyon finomat ebédeltünk, és mondanom sem kell, hogy természetesen a számlát nem mi rendeztük. Az ebéd után, egy nagyon finom kellemes kávét kaptunk, amit egy barista készített el számunkra. Kiválaszthattuk,a számunkra megfelelő kávét, amit el szeretnék fogyasztani, ő pedig elkészítette. Igazi kuriózum volt. Egy nagyon minőségi szóróanyagot is kaptunk róla, hogy milyen barista képzések vannak Budapesten. Hát nem is sikerülhetett volna jobban a nap.

Hazafelé a kocsiban, csak egy üzenetet küldtem a páromnak: Kész átverés volt, a munkám megmarad!

Felkészülés nélkül, nem teljes a nyár!

Öreg motorosok, tudják már, hogy a tél nem a henyélésre való. Ebben az időszakban, alapozzuk meg azt, hogy a nyáron semmi mással ne keljen foglalkozni, csak élvezni a széles utat. Ne a szereléssel teljen az a kevés idő, amikor a végre ki tudunk menni megrángatni a motorunk szarvát. Nincs is annál bosszantóbb, mint, hogy itt a jó idő és nem tudunk menni a barátainkkal motorozni, mindössze csak azért mert a motorunk nincs felkészítve erre. Ezért télen mindezt megtehetjük, kényelmesen, hogy az első pillanatban ahogy kitavaszodik, semmivel ne keljen törődnünk, csak röffentjük a gépsárkányt és élvezzük a motorozást.

Nézzük át alaposan, és lelkiismeretesen

Egy kell hogy a szemünk előtt lebegjen, miközben felmérjük a motorunk állapotát. Mégpedig az, hogy a motor a társunk, rá bízzuk az életünket. Ha gondosak vagyunk vele, meghálálja és vigyázni fog ránk, még akkor is ha néha el fog kapni minket a hév, és bizonyos határokat feszegetni fogunk vele. Kölcsönösen bíznunk kell egymásban, mert ha nem így van, az nem marad annyiban, és csak mi húzhatjuk a rövidebbet. Aprólékosan, centiméterről centiméterre át kell vizsgálnunk minden porcikáját. Ne legyünk felületesek, hisz előttünk az egész tél. Időnk van rá, és a motor nem csak akkor a miénk mikor ülünk rajta. A motort használni kell, és nem kihasználni! Mi sem szeretnénk ha ezt tennék velünk. Nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy amikor letették ősszel a motort a garázsba, még kutya baja sem volt, és tavasszal mikor használni kezdik, sorra jönnek elő a hibák, és belerondítanak a várva várt motorozásunkba. Aztán lehet panaszkodni, meg sajnáltatni magunkat, hogy mennyire rosszul jártunk, mennyire rossz szériát fogtunk ki. Pedig csak a saját trehányságunkat bizonygatjuk ezzel.

A motorozás az életünk

Egy jó motoros sosem eshet ebbe a hibába. Az aki ezt nem így érzi, nem motoros, csak motor kerékpár használó. A motorozás az más. A motorozás egy életforma, ami szabadságot, szerelmet és tiszteletet ad. Szabadságot az utakon, szerelmet a motorunk felé, és tiszteletet a társaink iránt. Ezek adják meg azt amiért érdemes, és amiért erről nem mondunk le erről az életformáról.

A téli betárolás néhány alapvető türkje

Nagyon fontos, hogy télre letett motort, sosem hagyjunk áram alatt. Az akkumulátort, mindig szedjük ki, és ha van rá lehetőségünk, tegyük csepptöltésre. Ne nagy árammal töltsük, mert az élettartamának és kapacitásának romlásához vezet. Nagyon jó és biztonságos, speciális töltőkészülékeket lehet kapni, aránylag kevés pénzért. Ne sajnáljuk rá. Ami még legalább ilyen fontos, az hogy az üzemanyag rendszer, hibátlan legyen, ellenben a folyás, vagy esetleg a kipárolgás, komoly tűzveszélyt okozhat. Erre fokozottan figyeljünk. Ami még egy nagyon kényes kérdés, az pedig a gumik állapotának megőrzése. Kevesen foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy ha egy motort letámasztunk egy fél évre, és nem mozdítjuk meg, akkor a teljes súlya, a kerekek egy adott pontjára nehezedik, és nagymértékben fennáll a gumik deformálódásának esélye. Tavasszal azt tapasztalva, hogy egy erős rázás lép fel egy bizonyos sebességnél. Ez nem csak balesetveszélyes, de sok más alkatrészt is tönkre vághat. Erre van megoldás, éspedig egy motoremelő. Ez nem egy hatalmas költség, de mind szerelésnél, mind pedig a tárolásnál hatalmas segítség. Aki ezekre az apróságnak tűnő dolgokra odafigyel, nagyon sok bosszúságtól megszabadul úgy hogy a felesleges költségeket elkerüli. De ami nem elhanyagolható, hogy a biztonság érdekében is elkerülhetetlen. Ezt a motorunk is meghálálja sokszorosan.

Tanulni sosem késő.

Az emberek életében, sokszor adódnak olyan élethelyzetek, amik gyökeresen megváltoztatják a jövőképet. Lehet ez család állapotának megváltozása, esetleg munkahely váltás, vagy esetleg egészség állapotváltozás. Ami közös ilyenkor, az hogy döntéseket kell hoznunk, ami megváltoztatja a jövőnket. Ilyenkor nagy nyomás nehézkedik ránk, hiszen szeretnénk egy olyan felelős döntést hozni, ami mindenféleképpen pozitív számunkra, és a környezetünk számára. Ez minden esetben tudjuk, hogy stresszel, aggódással, és önbizalmunk megingásával járhat. Stresszelünk azért, hogy a döntésünk jó legyen, ne sérüljön a környezetünk, és minél hamarabb megoldódjon az adott probléma. Aggódunk, hogy ne okozzunk kárt, és ne hozzuk esetleg kellemetlen helyzetbe a szeretteinket, barátainkat. Önbizalmunkat csorbítjuk, esetenként elveszítjük, mivel nem tartjuk magunkat alkalmasnak arra, hogy ki másszunk az adott helyzetből. Sok esetben úgy érezzük, hogy látjuk a kiutat, de nem vagyunk képesek megtenni a hozzá szükséges lépéseket.

Önbizalom a legfontosabb.

Ne hagyjuk, hogy a gondok annyira reánk telepedjenek, hogy az önbizalmunk odavesszen. Amennyiben nem bízunk magunkban, mások sem fognak bennünk bizalmat érezni, és egyre nehezebbé tesszük a dolgunkat. Egyre jobban beleragadunk a reménytelenségbe, és onnan, egyre nehezebben fogunk kiszakadni. De ez már nem a körülmények hibája, hanem a mi gyengeségünké. Ezt nem engedhetjük meg.

Munkahely váltás, szemléletváltással.

Minden esetben ha munkahelyet kell váltanunk, megfogalmazódik bennünk az a kérdés, hogy merre induljunk el, és meg fogunk e tudni felelni egy új közegnek, illetve feladatnak. Vannak esetek mikor úgy döntünk, hogy a továbblépés lehetősége, az önfejlesztés eszközével tud pozitív eredményt hozni számunkra. Leggyakrabban ez a jó döntés, de talán ezt hozzuk meg a legnehezebben. Mindenféleképpen egy szemléletváltás szükséges, ami elindít minket ezen az úton. Meg kell vizsgálnunk a lehetőségeinket, és a céljainkat. A lehetőségek vizsgálatánál, mindig körbetekintően kell eljárnunk, mivel egy nagyon fontos szegmense a szemléletváltásnak. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy vannak olyan lehetőségeink amik igen is egy minőségi váltást eredményezhetnek számunkra. Ilyen példának okáért, egy szakmai továbbképzés, vagy esetleg egy nyelvi képzés lehetősége.

Képzés, mint lehetőség.

Amennyiben a szakmai továbbképzés lehetősége felmerül, mindig mérjük fel a munkaerőpaci igényeket ami aktuálisan, de főként hosszabb távon az elhelyezkedésünket, és anyagi elvárásainkat ki tudja elégíteni. Vannak eseteke, mikor a szakmai továbbképzés mint lehetőség fennáll, de nem biztos, hogy az a megoldás, hiszen az iskola futamideje nagyon hosszú, és esetleg nem annyira kiszámítható, a munkaerőpiac igénye. Ebben az esetben, megoldást nyújt sok esetben egy angol nyelvtanfolyam.  Ezek a tanfolyamok eleve rövidebb időtartamúak, és ebből adódóan a munkaerőpiac igénye is kiszámíthatóbb. Ezen felül anyagiakban is költségkímélőbb, mint egy sok éves iskola. Arról nem is beszélve, hogy az adott munkakörünk is megmaradhat, ha esetleg nagyobb alternatívát tudunk biztosítani a jelenlegi munkáltatónk részére, az idegen nyelvtudásunk révén. Minél több nyelvet sajátítunk el, annál értékesebbek és eladhatóbbak leszünk a munkaerő piacon. Az egyre jobban export, import hatása alá kerülő iparágakban, elkerülhetetlen, a külföldi jelenlét. Ez napjaink törvényszerűsége. Aki tudja ezt követni, piacképes marad, mind az ipari harcok terén, mind pedig a munkaerőpiacon folytatott versengés színterén is. Ezért nem szabad elkapkodott döntéseket hozni, és ezért nem szabad félni az önmagunk képzését illetőleg. Tehát váratlan, de sok esetben a megszokottnak tünő élethelyzetünk során is álljunk meg néha egy önellenőrzésre, és tegyük meg a kellő intézkedéseket. Ne féljünk váltani, de főleg ne tartsunk az új lehetőségektől.