Családi vacsora, gyerekekkel
Az ember mindig megfogadja, hogy csak oda megy el a gyerekekkel, ahova muszáj, aztán időről időre ezt mindig megszegi. Na így vagyok ezzel én is. Hogy miért? Mert amíg kicsik a gyerekek, azt gondolom egyáltalán nem tudnak élvezni egy ilyet. Persze most nem mondhattam nemet, hiszen anyósom hívott meg bennünket, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjunk.
A meghívás
Igazából nincs rossz kapcsolatunk, de be kell hogy valljam, annyira szoros sincsen, pont ezért is lepődtem meg, amikor elhívott bennünket. Ja, és ami még inkább meglepetés volt, az az, hogy nem csak Ádámot hívta fel, és ő közölte volna velem, hanem vette a fáradtságot, és felhívott engem is.
Különösebb apropója nincsen. Nem mintha tiltakozni akartam volna ellene, hiszen ki ne vágyna arra, hogy egy étteremben körbe ugrálják, és ne kelljen éppen azon gondolkodnia, hogy mit fognak ebédelni, vagy éppen uzsonnázni a gyerekek. De erre azért nem egy 3 és egy 5 éves gyerekkel vágyom, ahol mindig van valami.
Az étterem
A parton van lent az étterem, hanglatos kis hely. Folyton van jövés menés, ne csak a part, hanem az étterem miatt is. Igaz, ma már sajnos luxus lett ez, de én emlékszem, amikor mi kicsik voltunk, szinte minden hétvégén valahol ettünk, hogy legalább akkor ne kelljen főznie anyámnak. Ilyenkor vásároltunk kinőtt cipő helyett másikat, vagy éppen fagyiztunk hazafelé.
A gyerekek adva a formájukat, két alkalommal is kiborították az innivalójukat, amikor mér igen csak mérges voltam, és közöltem, hogy nincs több.
Nem elég, hogy az asztalt, de még az ott lévő papírokat is leborították. Az egyiket alig lehetett elolvasni utána, valami hasonló volt ráríva: Ez az oldal kódokat tartalmaz. Na eszembe is jutott, hogy most már az én gyerekeim kódjait is tartalmazza.
Ne gondolja senki, hogy nem örültem, de igen csak kikészített, hogy talán csak én ettem meg langyosan a levesemet, miután már nem volt képem még egy alkalommal visszaküldhetni melegedni. Hogy miért? Mert folyton történt valami. Hol az egyikkel, hol pedig a másikkal. Persze senkinek nem jut eszébe, ha befejezte lehet segíteni egy kicsit, hogy én is ehessek végre, vagy netalántán még jól is lakhassak. Az egyik gyereknek pisilnie kell, míg a másik szomjas…
Megfogadtam, hogy legközelebb majd csak akkor megyek el ebédelni, ha eltelt 10 év legalább. Persze a gyerekek ebből mit sem fogtak fel, hiszen ők olyan kényelmesen meg tudják oldani… Tudom, hogy ők másképp fogják fel, de ennek sok értemét nem láttam. Remélem, hogy mire legközelebb eljutunk, addigra már kicsit nagyobba lesznek a gyerekek, és végre meg tudnak ülni rendesen, vagy mondjuk egy filmet megnézni.