Motoros kiállításra mentünk

 

A férjem nagyon szereti a régi dolgokat. Azt azért szerencsésnek találom, hogy nem egy nagy gyűjtőnek mondható, és nincs tele a házunk régi minden féle kacatokkal. Ilyenkor tavasszal, számos találkozó, és kiállítás szerveződik, a motorokat illetően.    Számos lehetőség van rá, ha kedvünk tartja, bárhová elmehetünk. Persze mi nem motorral járunk, egy autónk van, de néha ennek is örülök, hogy fent tudjuk tartani, nem ha még motorunk is lenne. Neked van autód? Nem könnyű a fenntartása igaz?

A lehetőségek

Azért szép számban rendeznek már ilyenkor összejöveteleket. Nálunk is szoktak, a szomszéd városban, egy nagyobb bevásárló központ parkolójában. Az a szerencsésebbik eset, mert akkor nem kell messzire menni. Szeretek kikapcsolódni, azt gondolom, mindenki szeret, jobban mondva csak szeretne, mert sokan nem engedhetik meg maguknak. Azért ahol már vannak gyerekek is, sok minden egyéb dologra kell költeni, nem hogy kirándulásokra. nekünk még nincsen gyerekünk, de nem is tervezzük egyelőre, még van időnk rá, és mind a ketten elég jó munkahellyel rendelkezünk, nem szeretnénk feladni. Jobban mondva, nekem kellene, és én egyelőre, nem szeretném.

A kiállítások, találkozók

Sok érdekes találkozón jártunk már. Ha lehet, akkor nem megyünk nagyon messzire, de egy alkalommal, vagy 200 kilométert utaztunk azért, hogy régi, és új motorokat egyaránt láthassunk. Voltak ott olyan öreg motorok is, és olyan gyönyörű állapotban.

Az újabb motorok számára, még versenyt is rendeztek. Össze lehetett mérni, a motorok erejét tudását.

Még bukósisak tesztek is voltak, még mi is kipróbálhattuk, megnézhettük, és elmagyaráztak mindent, annak ellenére is, hogy nekünk nincs motorunk.

Sok esetben, lehetőség van rá, hogy felülj, és kipróbáld a motort. Emlékszem nekem is volt lehetőségem rá, persze vezetővel együtt. Nekem csak kapaszkodnom kellett, de azt hittem, hogy elvisz a szél.

Jó fej volt az egyik alkalommal, az a srác, akinek kipróbálhattuk a gyorsasági motorját. Én először ódzkodtam tőle, de aztán csak felültem. Persze, sisakot, mindent kaptam. Megbeszéltük a tulajjal, hogy hol kell fognom, a lábamat hová kell tennem?. Még egy jelzést is, ha soknak érzem a sebességet, vagy esetleg rosszul lennék. Mivel még soha nem ültem ekkora motoron, és soha nem mentem akkora várható sebességgel, így mindet megbeszéltünk előre.

Végül nem kellett jeleznem, de 130 –as sebességnél érezte, hogy nem kellene tovább feszíteni a hírt. Hatalmas élmény volt minden esetre kipróbálni magát a motort, a sebességet, és érezni az adneralint is.

Azt gondolom, még számos találkozón részt fogunk venni, vagy kiállításon, és az is lehet, hogy egyszer mi is fogunk vásárolni egy motort magunknak, azén már mi is azzal fogunk ezekre a találkozókra járni.